Út a kertben
Az utak alakítása
A kertben az út szükséges rossz. Általában a távolabbi kertrészek megközelítése céljából épül, hogy ne tapossuk le a pázsitot, virág- vagy zöldséges ágyásokat. Ilyenkor tavasszal a legalkalmasabb az út helyét meghatározni, amikor már tudjuk, hova mit fogunk ültetni. Az út azonban nemcsak egy évre szól, általában több évig marad a régi helyén. A család szokásaihoz igazítjuk a burkolatot és az útvezetést is.
Szükséges rossz?!
Lehetőleg csak annyit építsünk belőle, amennyi szükséges. Az összefüggő kerti teret ne tagoljuk feleslegesen, ne szabdaljuk szét a növényfelületeket, és ne törekedjünk arra, hogy az utakat a teret határoló növény vagy a falak mentén alakítsuk ki.
Az út vezessen valahova. Előnyös, ha lendületes, íves a vonalvezetés. A kanyargós út csak akkor indokolt, ha vezet valahova.
Az ívek, görbületek széleit mindig úgy építsük, hogy a későbbi fenntartási, ápolási munkákat (gyomlálás vagy fűnyírás) ne akadályozza a burkolat kiemelkedő szegélye.
Méretek és alakok
Két ember egymás mellett kényelmesen elfér 1,2 méter széles úton. A fal melletti közlekedőút, ún. szolgálati út 1,5 méteres legyen.
A gyepbe lerakott lapokat tipegőnek vagy ösvénynek nevezzük. Esetükben az átlagos lépéstávolságot kell figyelembe venni: a kövek középpontja egymástól 60–65 centire legyen. A tipegő előnye, hogy száraz lábbal haladhatunk végig a kerten, és mégsem bontja meg teljesen a növényfelületet.
Miből készüljön?
Az útfelület anyagáról úgy döntsünk, hogy tudjuk: azt télen-nyáron tisztítani kell. A hézagmentes, szilárd burkolatok : lapkő, térkő, beton tisztítása könnyű. A gyöngykavics, a kőzúzalék vagy a nagy hézaggal rakott fakocka, terméskő karbantartása már nehezebb.
Fontos, hogy az utak az épülettől a csapadékvizet elvezessék és a meglévő értékes növényzetet elkerüljék.
A burkolat alá mindenképpen kerüljön erős ágyazat.
Munkamenet
Ásóval, madzaggal és karókkal kezdjük a munkát. Először az út szélét jelöljük ki. Lehetőleg úgy tervezzük, hogy a már meglévő növények a helyükön maradjanak. Ha mégis át kell ültetni, akkor inkább a fiatalabb példányok kerüljenek új helyre. Tanács: inkább az út legyen ívesebb, mint hogy egy terebélyes fát kivágjunk a nyílegyenes út miatt. A füves területen vágjunk gyeptéglákat, és a munka végeztével a gyepkockák segítségével gyorsabban visszaállíthatjuk a „szép pázsitot” a feldúlt területen.
A leendő út alatt olyan mélyen kell kiásni a talajt, ahogy az alapozás szerkezete megkívánja.
A lapkő burkolat alatt 35–40 centi, a kavicsos utaknál 25–30 centi mélyen szedjük ki a földet.
Előbb tanácsos a szegélyt kialakítani és megépíteni. Közé kerüljön a megfelelő ágyazat kavicsból, homokból. Alulra a nagyobb szemcséjű kavicsréteg, arra a finomabb, kétszer rostált sóder vagy a folyami homok. Az elegyengetés után tömöríteni kell az ágyazatot kézi vagy gépi döngölővel, hogy a későbbiekben ne süllyedjen meg az elkészült útburkolat.
A megfelelően előkészített és döngölt ágyazatra jön a felső burkolat. A hézagokat homokszórással vagy besöpréssel töltsük ki. A növényeket mindig úgy telepítsük az út mellé, hogy a későbbi ápolási munkákat is elvégezhessük. Számoljunk azzal, hogy a következő években a növények növekednek, és a fa vagy bokrok gyökere ne nyúljon az út alá, de az ágak se akadályozzák a közlekedést. Ne kelljen majd fűrészt vagy metszőollót használni.
