Ars Amandi Panoptikum, Szentendre

Az élményt színes fényeffektek és a különleges hangulatot fokozó kísérőzene teszi teljessé. Vándor, pihenj meg itt a mélyre érve! Utad messze visz, szép nők közt a sötétbe. Átlépsz a Titkok Tudóinak Kapuján, Hajts fejet mélyen ezután. Rabszolga leszel magad is, S a Nagy Zabáló előtt Hason csúszva, Vagy asztalon Magad tálalod föl. Erdőbe érsz most, Ím itt vár a szörny. Halkan, mint a fák közt a szél, Csendben beszélj, Köszönj! A fák is emberek, Arcuk bár halovány, Bennük létezett szerelem, s Tudomány. A sisakos harcos, a két tudós S a püspök - a gyógyítás kígyóját nem eresztve - Messze tekintenek a Sors mélyére, Messze. Látják a sokarcú Nőt, Ki férfi volt, s Halál lett. S a többi lelket, Ki mind a Nagy Bálványnak Kellett. Velük tölti most kedvét fákat nemzve A Lélek-erdőt ligetté nevelve. Fordulóhoz érsz most Vándor, Kerékként fordul Itt a Sorsod, Látod Három nő irányít, arcukon a maszk Hogy kik ők Sose tudd meg azt. Fejjel rohanhatsz, S betörik a fejed, Bár nyílként száguldsz, Magad magadat Löveted. S ím a babonázó szerelemvarázsló Megfékezi röpted Kalodát kínáló Csapdamosolyával. Elbűvöl, lebegtet Földre zuhanhatsz és Ő meg csak nevethet. Szerelmi artisták tornyot építenek Pásztorfiú kürtön Fú tavaszi zengzetet. Dalára, hangjára Vérük pezsgésére Felépül a csodás Vágy-torony is végre. Szigetek közt, hol fejre áll az ember, Tévelyegsz Te is Telve szerelemmel. Nem is figyelsz oda A cetvadász Bajára Ki esdve, egy szép lányért Dőlt dárdájába. S míg az alvó leány cet hátán álmodik Az utolsó pár amott viaskodik. Tündérlányt az ifjú Üldözi repkedve Szárnyal a leány is S visszanéz Engedve.